A bloggerek biztosan ismerik az érzést, amikor egy hangocska megszólal a
fejükben, hogy „Tedd közzé, tárd a nyilvánosság elé a gondolataidat”. Well, az
én fejemben is megszólalt a kis piszok, de nem volt valami kedves.
Hogy
szüksége van-e a világnak még egy blogra? Fogalmam sincs. Még szerencse, hogy
nem érdekel, mert nekem szükségem van rá. Hogy miért? Erre sem tudom a választ.
Egyszerűen csak szeretem látni a készterméket, ami ebben az esetben egy-egy
bejegyzés. Ráadásul a kisördög a bal vállamon
folyton felteszi a kérdést, hogy miért kell ehhez egy újabb weblap?!
Nos, igen tulajdonosa vagyok már egy blognak- amit lentebb közzé is teszek azoknak az elvetemült embereknek, akik esetleg csekkolni szeretnék-, de az kötöttebb és egy más jellegű megnyilvánulásom. Félreértés ne essék imádok vele foglalkozni, mintha a gyermekem lenne, de hónapok óta vágyom valami újra. Pár nappal ezelőtt pedig a jobb vállamon ülő glóriás kisasszony közölte velem, hogy vagy vágjak bele vagy húzzak haza. Így hát hazajöttem és ahelyett, hogy kezembe vettem volna a Sorstalanságot, leültem és belecsaptam a lecsóba. Nehezebb volt, mint hittem, de nyugi nem traktállak Titeket felesleges sorokkal…
A blog címe ez lett, fogadjátok el, mert nekem tetszik, de ezt majd ’később’ kifejtem. Itt és most erről nem fecsegek.
Na, de ki vagyok én? Számít az? Egy kor, egy nem és már előítéletek soraival kerülsz szembe. Nő vagyok 20 alatt tele gondolatokkal. Pontosabban? Kitti, aki 19 éve próbál boldogulni a világegyetemben több- kevesebb sikerrel. Senki ne kérdezze, miért beszélek magamról E/3-ben, így tetszik.
Miről akarok ezen a felületen írni? Mindenről és semmiről. Kinek mi! Aktualitásokról vagy elfeledett dolgokról. Az sem biztos, hogy valaha valaki olvasni fogja ezeket a sorokat. Nem ezért csinálom. Mint már mondtam, csakis magamért. Nekem jól esik és akkor miért ne?! Így hát nincs limit, hány bejegyzés lesz. Lehet, hogy hetente kettő vagy kéthavonta egy. Amint megszáll az ihlet nevű fura lény, legyen meglepetés nekem is.
Nos, igen tulajdonosa vagyok már egy blognak- amit lentebb közzé is teszek azoknak az elvetemült embereknek, akik esetleg csekkolni szeretnék-, de az kötöttebb és egy más jellegű megnyilvánulásom. Félreértés ne essék imádok vele foglalkozni, mintha a gyermekem lenne, de hónapok óta vágyom valami újra. Pár nappal ezelőtt pedig a jobb vállamon ülő glóriás kisasszony közölte velem, hogy vagy vágjak bele vagy húzzak haza. Így hát hazajöttem és ahelyett, hogy kezembe vettem volna a Sorstalanságot, leültem és belecsaptam a lecsóba. Nehezebb volt, mint hittem, de nyugi nem traktállak Titeket felesleges sorokkal…
A blog címe ez lett, fogadjátok el, mert nekem tetszik, de ezt majd ’később’ kifejtem. Itt és most erről nem fecsegek.
Na, de ki vagyok én? Számít az? Egy kor, egy nem és már előítéletek soraival kerülsz szembe. Nő vagyok 20 alatt tele gondolatokkal. Pontosabban? Kitti, aki 19 éve próbál boldogulni a világegyetemben több- kevesebb sikerrel. Senki ne kérdezze, miért beszélek magamról E/3-ben, így tetszik.
Miről akarok ezen a felületen írni? Mindenről és semmiről. Kinek mi! Aktualitásokról vagy elfeledett dolgokról. Az sem biztos, hogy valaha valaki olvasni fogja ezeket a sorokat. Nem ezért csinálom. Mint már mondtam, csakis magamért. Nekem jól esik és akkor miért ne?! Így hát nincs limit, hány bejegyzés lesz. Lehet, hogy hetente kettő vagy kéthavonta egy. Amint megszáll az ihlet nevű fura lény, legyen meglepetés nekem is.
Az emberiség
ellen elkövetett első számú bűnöm: http://saved-my-life.blogspot.hu/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése