Sikeres sikertelenség

Valószínűleg mindenkinek megvan az az érzés, amikor valamire nagyon készül, belead apait- anyait és a végén szánalmas az elért eredménytelenség. Valahogy így tudnám leírni dióhéjban a nyelvvizsgámat. 

Fotó: We Heart It

Mondják, hogy jó pap holtig tanul. Nos ebben biztosan van némi igazság, hiszen nem minden sikerül elsőre és a sikerességhez még több tudás és tapasztalat kell. De ahhoz, hogy ezt belássuk kell egy hatalmas pofon. Van egy bizonyos szintű tudás, jó képességek, remek visszajelzések és bizalom önmagunkban. Felkészülünk, igent mondunk a kihívásra. Jelentkezünk majd befizetjük azt a temérdek pénzt, amiről tudjuk, hogy csak kidobás és jobb esetben is csak egy darab papírt kapunk érte, de mégis meggyőzzük magunkat, hogy erre szükségünk van, hiszen enélkül senkik vagyunk és semmibe is néznek. 

Ha ez mind megvan, már nincs visszatáncolás. Persze dönthetsz amellett is, hogy nem jelensz meg a próbatételen és akkor tényleg csak kiszórtál az ablakon egy rakás pénzt és még gyáva is lettél, de akkor ennek az egésznek mi értelme volt?

Aztán jön az idegeskedés. Ott vagy, várod, hogy behívjanak, mint valami kivégzésen. Leülsz, veled szemben két idegen, melletted egy harmadik és beleadsz mindent. Jó témák, szuper társ és úgy érzed megy minden, mint a karikacsapás és úgy érzed az első pályát sikeresen teljesítetted. Azután jön a következő szint, mint valami tehervonat és muszáj vagy felszállni rá, ha már belekezdtél. Innentől már csak magadra számíthatsz és semmi dolgod, csak úgy írni és értelmezni, mint még soha. 

Ezzel a könnyebb részén túl vagy, mert bizony azt kell mondanom, hogy a várakozás és az idegőrlés a legnehezebb része, mert akárhogy nézzük is egy kemény hónap vár rád az eredmény megszületéséig. Végül megjön az értesítés és kiderül mire voltál képes. Sokaknak ez maga a boldog beteljesülés. Nekem nem az volt, inkább hatalmas tragédia. Kicsivel csúsztam le arról a 60%-ról, de még mielőtt teljesen reményvesztetté váltam volna megláttam, hogy csak a szóbelivel. Mert öröm az ürömben, hogy az írásbelit megcsináltam és valamilyen szinten, de eredményes voltam. 

Tehát csak a teljesség igénye nélkül, ne mondjunk le semmiről csak azért, mert először nem sikerült. Fejlesszünk a hiányosságainkon, dolgozzunk keményebben, legyünk motiváltak és próbáljuk újra egészen addig amíg nem sikerül. Vagy akár tanulhattok is a példámból és nem kell mindezt átélnetek.