Egy papír vagy valóban érettség?

Évekig bejársz az iskolába, sulykolják a sok okosságot vagy kevésbé okosságot a fejedbe. Tudod, hogy készülsz valamire, de a kezdet kezdetén ötleted sincs mire, csak reménykedsz, hogy az elég lesz a nagy megmérettetésre. Röviden ez az érettségi.

Na de valójában tényleg olyan nagy dolog ez, mint amilyennek beállítják? Számít ez valamit is a jövő szempontjából? A valódi tudást mutatja? A válasz: nem.

A tanárok mást sem tesznek csak azt hajtogatják, hogy a középiskola az érettségire készít, rémtörténeteket mesélnek és közlik, hogy ha ezt az akadályt nem megfelelően teljesíted, akkor nem lesz belőled senki. Ezzel pedig a diákok idő előtt mumusként tekintenek egy sor vizsgára, amely szinte semmi újat nem hoz. Megírod, elmondod és már vége is mielőtt észbe kapnál. Persze ez ott, abban a helyzetben nem tűnik ilyen egyszerűnek. Rettegsz, elképzeled sokféleképp és nem érzed magad elég felkészültnek. Soha nem is fogod. De megcsinálod és túllépsz rajta, mert amikor vége, olyan mintha egy hatalmas kő gördülne le a válladról.

Persze a továbbtanulás szempontjából sokan hajtanak a jó eredményre, azonban ha mégsem úgy sikerül, mint ahogy várod az nem kudarc, mindössze egy új lehetőség. Akárhogy lesz is, úgy lesz a legjobb számodra.

Ami pedig a végső eredményt illeti. Az a papír nem azt mutatja, hogy mennyit tanultál vagy, hogy elég dolog ragadt-e rád az évek során. A vizsgáztatón, a tételen és a szerencsén múlik minden. Van, aki semmit sem tesz érte, de szerencsés és van, aki agyondolgozza magát, Fortuna mégis elpártol mellőle.

Szó mi szó, az érettségi nem egy megugorhatatlan akadály, mindössze egy léc, ami magasabbra van állítva, mint, amit megszokhattunk.